Amikor az égiek visszamosolyognak

Vannak napok amikor nem olyan fényes az ember kedve. Olyan mint az idő.

Kicsit borongós . Néha a megélt történések (persze nem a pozitívak) fránya módon képesek elrontani az ember hangulatát. Ilyenkor megyek beszélgetni az "öreglánnyal",aki már látott egy - s mást a 140 év alatt amióta itt ácsingózik a Királyi kastély parkjában.

(Az "öreglány" igazából még nagyon gyermeki korban van a 140 évével hisz 3-3,5 ezer évet is élhet, hisz ő egy Hegyi mammutfenyő. )

Szóval "beszélgettünk" . Én elmeséltem a félelmeimet, ő nagyokat hallgatott.

Majd búcsúzóul megöleltem és elindultam visszafelé .

Egyszer csak kiértem a hátsó tisztásra és hogy gondolataimat eltereljem elővettem a telefonomat és fejhallgatóval teljes hangerőn elkezdtem hallgatni a kedvenc dalomat.

Rosszkedvem már kezdett párologni de a félelem -aki a bartája -még jött velem. Ekkor a dal amit hallgattam pont ott tartott:

"When you were lost I followed right behind"

és ekkor megfordultam, felnéztem az égre.

Ezt láttam :